A nyomtatott szám nem mindig a végösszeg. A pénznem, az adó, a szervizdíj, valamint a „napi piaci ár” vagy „fejenként” megjegyzések mind befolyásolhatják, mi kerül a számlára.
Gyakorlati lépések
1. Az árat mindig a pénznemmel együtt nézze
A pénznem jelét vagy rövidítését a számmal együtt olvassa. A hasonló jelek különböző pénznemeket jelölhetnek, és előfordulhat, hogy tizedespont helyett tizedesvesszőt használnak. Ne váltsa át az összeget, amíg nem azonosította a pénznemet.
2. Nézzen az árlista fölé és alá is
Az éttermek gyakran a fejlécben, a láblécben vagy egy apró betűs keretben tüntetik fel az adót, a szervizdíjat, a terítékdíjat, a minimális rendelést vagy azt, hogy csak készpénzt fogadnak el. A Traveler Menu kinyeri a látható tételárakat, de nem tekinthető teljes számlakalkulátornak.
3. Ismerje fel a változó árakat
A „piaci ár”, „napi ár” vagy „súly szerint” jelentésű szavak azt jelzik, hogy az összeg nem feltétlenül rögzített. Rendelés előtt kérdezze meg a napi árat és a mértékegységet. A 100 g mellett szereplő ár nem feltétlenül az egész fogás ára.
4. Különítse el az egységárat a mennyiségtől
Ellenőrizze, hogy egy szám egy darabra, egy főre, egy menüre, egy üvegre vagy egy megadott tömegre vonatkozik-e. Ha egy sorban több méret szerepel, a mennyiség kiválasztása előtt párosítson minden árat a hozzá tartozó nyomtatott mérettel.
5. Fizetés előtt ellenőrizzen
Vesse össze a blokkot a nyomtatott étlappal és a választott mennyiséggel. Kérje meg a személyzetet, hogy magyarázzon el egy ismeretlen tételt. Az adók és a szervizdíj gyakorlata országonként és helyenként eltér, ezért egy útmutató nem helyettesítheti az étterem aktuális tájékoztatását.
Ne feledje
Példa: a „12 / 18 — small / large” sorban az árakat a helyük szerint kell párosítani; ne feltételezze, hogy mindkét szám ugyanarra az adagra vonatkozik.